A technológia folyamatosan alakítja a magánszféra terjedelmét, amelyre válaszként a bíróságok ehhez igazítják az alkotmányjogi mércéket. Ennek megfelelően a bíróságok a technológiai változások tükrében is a magánszféra védelmének nagyjából azonos szintű megőrzésére törekednek – fogalmazott Orin Kerr, a University of Southern California Gould School of Law jogászprofesszora, akivel Sándor Lénárd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Tanulmányok Kutató Központjának kutatója beszélgetett.
Sándor Lénárd: Az Egyesült Államok Jognyilatkozatának meghatározó sajátosságai közé tartozik, hogy nincsen olyan kifejezett klauzulája, amely a magánszféra védelmét biztosítaná. Ehelyett a negyedik alkotmány-kiegészítés biztosítja, hogy „az emberek biztonságban tudhassák személyüket, házukat, irataikat és tárgyaikat az észszerűtlen kutakodással és lefoglalásokkal szemben”. Kifejtené hogyan alkották meg ezt a sajátos alkotmány-kiegészítést, és hogyan fejlődött a történelem során?
Orin Kerr: A negyedik alkotmány-kiegészítés nagyrészt az angol jog kodifikálása volt, különösen pedig olyan, a 18. század derekán született döntéseké, amelyek elismerték az angol király hatalmának korlátozását. Ennek leghíresebb példája az Entick kontra Carrington ügy volt 1765-ből. Ebben a bíróság elutasította annak az úgynevezett „általános parancsnak” a jogszerűségét, amely lehetővé tette, hogy a kormányzati hatóságok annak meghatározása nélkül folytathassanak kutatásokat, hogy a hatóságok képviselői mit is foglalhatnak le, vagyis milyen célból zajlik a kutatás. A negyedik alkotmány-kiegészítés szövege nagyrészt ennek az „általános parancsnak” a tilalmáról szól, míg a második mondata kifejezett módon fogalmazza meg ezt a tilalmat: „nem lehet parancsot kiadni kivéve, ha eskü vagy biztosíték által megerősített gyanú igazolja a kutatással érintett és részletesen meghatározott helyet, motozásnak kitett személyeket és elkobzandó tárgyakat”.
S. L.: Mi a negyedik alkotmány-kiegészítés legfőbb funkciója napjainkban?
O. K.: Napjainkban a negyedik alkotmány-kiegészítés első mondatán, vagyis a személyekkel, lakóhellyel, iratokkal és más tárgyakkal szemben alkalmazott észszerűtlen kutatások és lefoglalások általános tilalmán van nagyobb hangsúly. A Legfelső Bíróság az idők során úgy értelmezte ezt a szabályt, hogy a kormányzati nyomozások korlátainak kijelöléséhez egy zsinórmércét határozott meg a kormányzati nyomozások korlátainak kijelöléséhez.
S. L.: A Legfelső Bíróság jelenlegi bírája, Samuel Alito fogalmazott úgy a United States kontra Jones ügyhöz fűzött párhuzamos indokolásában még 2012-ben, hogy a számítógépeket megelőző korszakban a magánszféra védelmét leginkább nem alkotmányos vagy törvényi szabályok garantálták, hanem pusztán gyakorlati megfontolások. A hagyományos módszerekkel történő és huzamosabb ideig tartó megfigyelés ugyanis körülményes és rendkívül drága volt.
ahol a bűnüldöző hatóságoknak rendkívül kiterjedt megfigyelésre lehetőséget nyújtó, modern nyomkövetési technológiákhoz van hozzáférésük?
O. K.: Természetesen igen. A technológia folyamatosan alakítja a magánszféra terjedelmét, amelyre válaszként a bíróságok ehhez igazítják az alkotmányjogi mércéket. Ennek megfelelően a bíróságok a technológiai változások tükrében is a magánszféra védelmének nagyjából azonos szintű megőrzésére törekednek. Ezt úgy nevezem, hogy „egyensúly-kiigazítás”, és azt gondolom, hogy ez jó magyarázatként szolgál igen sok negyedik alkotmány-kiegészítéssel kapcsolatos döntésre. Ennek legfrissebb példája a Carpenter kontra Egyesült Államok döntés 2018-ból, amelyben a Legfelső Bíróság arról döntött, hogy az embereket megilleti a magánszféra alkotmányjogi védelme azon helymeghatározási információk tekintetében, amelyeket a mobiltelefon szolgáltatók az ügyfeleikről állítanak elő és tárolnak. A Legfelső Bíróság érvelése összetett volt, de az alapgondolata az, hogy a helymeghatározási információk tekintetében azért van szükség a magánszféra védelmének elismerésére, mert máskülönben rendkívüli megfigyelési képességhez jutna az állam. Valójában tehát a Legfelső Bíróság azért bővítette ki a magánszféra védelmének körét, hogy korlátozza a kormányzati hatalmat, és ezzel azt az egyensúlyt állította vissza, amely a kormányzati hatalom korlátozását a mobiltelefonos technológiát megelőző korszakban jellemezte.
S. L.: Hogyan változtatják meg a közösségimédia-platformok a magánszféra védelmét? Hiszen ezeken a platformokon keresztül a bűnüldözési hatóságoknak nincs is szükségük modern nyomkövetési módszerekre ahhoz, hogy információhoz juthassanak rengeteg ember életéről.
O. K.: A közösségimédia-platformokhoz való hozzáférést elsősorban a szövetségi és állami adatvédelmi törvények szabályozzák. Ezeknek a törvényeknek az a céljuk, hogy a magánszféra védelme érdekében korlátozzák a kormányzati hozzáférést a szolgáltatók internetes nyilvántartásaihoz. Ezek a szabályok a feltörekvő közösségimédia-platformokra éppen úgy alkalmazandók, mint a régebbi szolgáltatókra. A törvények az államtól is különféle garanciális eljárások teljesítését követelik meg ahhoz, hogy hozzájuthasson a közösségimédia-platformok nyilvántartásaihoz. A magánszféra törvényben biztosított szabályain felül a negyedik alkotmány-kiegészítés egyre jelentősebb szerepet játszik a magánszféra megóvásában, amint azt a legutóbbi, Carpenter-döntés jól mutatja. Általában véve elmondható, hogy a jog célja ezen a területen az, hogy a magánszféra védelme a technológiai változások tükrében is megközelítőleg ugyanolyan szintű maradjon. Természetesen az emberek eltérő véleményt fogalmaznak meg a tekintetben, hogy ez mennyire jár sikerrel.
S. L.: A jelenleg is zajló digitális forradalomban a bűnüldözés és a rendészet szerepe is jelentősen változik. Néhány szakértő azon az állásponton van, hogy míg a bűnüldözés korábban reaktív volt, és mindig utólag válaszolt egy-egy cselekményre, addig ma egyre inkább proaktívvá válik. A rendkívül nagy mennyiségű adat és metaadat gyűjtésére, valamint tárolására alacsony költségen lehetőséget kínáló technológia abban az értelemben hozhat gyökeres változást, hogy a bűnüldöző hatóságok hagyományos célját hírszerzésen alapuló és a megelőzés célját követő rendészetté formálja át. Hogyan látja ezt a fejlődési ívet, és Ön szerint milyen veszélyeket jelenthet mindez a magánszféra védelmére?
O. K: Az Ön által megnevezett folyamat létező technológiai lehetőség, ugyanakkor jómagam szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy ez a jelenlegi gyakorlatban is így lenne.
A kritikusok félelmeinek dacára nem gondolom, hogy a bűnüldöző hatóságok célja hírszerzési alapúvá és megelőző jellegűvé vált volna. Számos gyakorlati és jogi akadály tornyosul az Ön által említett proaktív rendészet kiépülése előtt, így a költségek, a törvényben védett magánszféra, a megelőzés kétes hatékonysága és a negyedik alkotmány-kiegészítés doktrínájának változása.
S. L.: A 20. század elején szolgált híres amerikai legfelső bírósági bíró, Louis Brandeis különvéleményt csatolt az Olmstead kontra United States (1928) döntéshez, amely a magán telefonbeszélgetések tekintetében megtagadta a negyedik alkotmány-kiegészítésben elismert magánszféra védelmének biztosítását. Emlékezetes sorai szerint „az adatfürkészésre az államhatalomnak lehetőséget biztosító technológiai fejlődés minden bizonnyal nem reked meg a lehallgatási technikánál. Eljön az a nap, amikor a különféle adatgyűjtési módszerek lehetőséget fognak nyújtani az államhatalomnak arra, hogy titkos fiókokban történő kutakodások nélkül szolgáltasson bizonyítékot a bíróságnak”. Brandeis előre látta a 20. századot meghatározó technológiai kihívásokat. Az Ön véleménye szerint most mi az amerikai Legfelső Bíróság előtt álló legsürgetőbb, a magánszféra védelméhez kapcsolódó kihívás?
O. K.: Nem tudom, hogy van-e olyan kihívás a magánszféra védelmének területén, ami különösen fontos lenne a Legfelső Bíróság számára. A Legfelső Bíróság a természeténél fogva lassan dolgozik. Megvárja, amíg az alsóbb fokú bíróságokon kialakul egy álláspont arról, hogyan kell alkalmazni a jogot, és általában egy évtizeddel azt követően vagy még később lép közbe – ha egyáltalán közbelép – hogy az alsóbb fokú bíróságok döntést hoztak egy-egy kérdésben. Tulajdonképpen a legjelentősebb magánszférához kapcsolódó kérdésekről a Legfelső Bíróság soha nem is hozott döntést. Mindennek fényében van egy pár olyan kérdés, amellyel kapcsolatban az alsóbb fokú bíróságok eltérő állásponton vannak, és ezért úgy gondolom, hogy a Legfelső Bíróság fog róluk döntést hozni a következő öt év során. Ezek közé tartozik a számítógépes eszközök határokon történő átvizsgálása, a magánszereplők által foganatosított kutatások, illetve az azokat követő állami kutatások megítélése is.
Az Iron Lady becenévre hallgató világklasszis úszó a visszavonulása óta először szólalt meg. Az interjúban többek között arról is beszélt, hogy ha a meglévő tudásával visszamehetne tizenöt éves korába, mindent teljesen másként csinálna, és akkor most valószínűleg sokkal sikeresebb pályafutást tudhatna maga mögött.
Súlyos betegsége idején hazugsággal vádolták meg őt Donald Tuskék, és most lengyel szenvedélyességgel beszél hazája helyzetéről Zbigniew Ziobro, a korábbi lengyel igazságügyi miniszter. Interjúnk!
Szerintem Magyar Péternek is jót tenne két hét pihenés.
Egyre több sajtóorgánum számol be arról, hogy 2025-ben a Szentatya látogatást tehet a háború sújtotta országban.
Az ukrán elnök különleges meghívásban részesült.
Az ukrán elnök megerősítette, hogy Ukrajna elkötelezett a NATO-tagság felé.
Mégsem a kiutasított embercsempész, hanem a testvére okozta a balesetet.
Kampányhajrá Dombóváron, illetve Tolna vármegye 2. számú egyéni választókerületében, az esélyes jelölt a fideszes Csibi Krisztina. Bár előrehozott választást követel, ezen a voksoláson a Tisza Párt nem indul. A Mi Hazánk Dúró Dórát, a Demokratikus Koalíció Takács Lászlót indítja. Riport.
